„Először is szeretnék gratulálni ellenfelünknek, Hollandia nagyon jó volt, megnehezítette a dolgunkat, meg kellett feszülnünk a győzelemért  – értékelt Vicente del Bosque, Spanyolország szövetségi kapitánya. – Csak a futball szép oldaláról szeretnék beszélni, bár tudom, sokakban a durváskodás marad meg a döntőről. De egy finálé ilyen: feszült, mindenért meg kell harcolni, és tele van érzelmekkel.”

A döntőről egyelőre nem sokat beszélt a kapitány, de azt elmondta, szerinte mi volt a döntő mozzanat. „Fabregas beállítása volt a kulcs – mondta a Xabi Alonsót váltó csatár behozataláról -, amikor a pályán volt, tartalmasabb lett a játékunk, többet volt nálunk a labda, többet tudtunk vele kezdeni. Ezután már könnyebben csináltuk meg a helyzeteket, de sajnos ezek kimaradtak, és Iniestának kellett döntenie.”

„Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen fontos gólt szereztem – kezdte Andrés Iniesta boldogan. – Nagyon durva meccs volt, sok pályára nem való dolog történt, de így még jobb érzés nyerni, hogy végig tudtuk, mindent bele kell adnunk, ha győzni akarunk. Spanyolország megérdemelte a világbajnoki címet, igazi bajnokként harcoltuk végig a tornát, és nagyon boldog vagyok, hogy együtt örülhetünk a szurkolóinkkal.”

„A futball tartozott ezzel Spanyolországnak" – mondta Sergio Busquets, Xabi Alonso pedig a döntő után egyből Aranylabdát követelt Andrés Iniestának. Cesc Fabregas kiemelte, bár csalódott volt a kevés játéklehetőség miatt, nagyon örül, hogy lehetősége volt a döntőben bizonyítani. „Most történelminek tűnik a győzelem, de két év múlva egy másik tornán újra döntőt játszunk, és akkor is nyerni fogunk. Aztán négy év múlva újra.”

"El vagyok ragadtatva, büszke vagyok és örülök annak, hogy a szüleim
1981-ben hoztak össze engem, így ehhez a csodálatos generációhoz
tartozhatok - lelkendezett David Villa. - Az egész országnak ízlelgetnie kell ezt a sikert. Végre el lehet felejteni minden viszontagságot, amely a
spanyolokat érte a világbajnokságok történetében. Most azokra a
generációkra is gondolok, amelyek ugyanannyit dolgoztak, mint mi,
mégsem jártak sikerrel, szenvedtek és sírtak. Nekem és sok spanyolnak ez életünk legszebb pillanata. Ha egyvalamire igazán büszkék lehetünk, az az, hogy mi sohasem változtattunk a játékstílusunkon, bárkivel kerültünk is szembe, nem úgy, mint ellenfeleink, amikor velünk találkoztak. Szoros mérkőzéseket játszottunk, de végig ragaszkodtunk a saját játékstílusunkhoz, főleg emiatt érdemeltük meg a címet."

"Szenzációs! Történelmi pillanat ez Spanyolországnak. Még nem is
fogtuk fel, mit értünk el. Az biztos, hogy erre vágytunk gyerekkorunk
óta - fogalmazott a csapatkapitány Iker Casillas. - Ez a diadal sokkal
megindítóbb, mint az Európa-bajnoki győzelmünk volt - tette hozzá a
kapus, aki megkönnyezte a világbajnoki győzelmet.

"Történelmi pillanat a mostani, ki kell élvezni" - jelentette ki a
védő Sergio Ramos. - Az ünneplés még csak most kezdődik. Hétfőn
megyünk Madridban a Colónra és a Cibelesre, hogy találkozzunk a
szurkolókkal. Nincs nagyobb elégtétel az életben, mint magasba emelni
a világbajnoki trófeát."

"Euforikus hangulatban vagyok, kizárólag pozitív dolgokat érzékelek.
Csak az számít, hogy a döntőket megnyerje az ember. Ez most nehéz
volt, de sikerült" - nyilatkozott a középpályás Xabi Alonso.

Hollandiának harmadszor sem sikerült megnyernie a világbajnoki döntőjét, 1974 és 78 után újra kikapott, a Spanyolország elleni vereséggel két nagy sorozata is megszakadt: 25 veretlen és 14 győztes meccs után vesztett. Bert van Marwijk elismeri, jobbak voltak a spanyolok, és megérdemelten nyertek.

„Több lehetősége volt Spanyolországnak, uralták a meccset, de ha egy kicsivel több szerencsénk van, megnyerhettük volna a döntőt” – utalt a holland kapitány csapata kihagyott ziccereire, de a vereség okát leginkább Howard Webb játékvezetőben látta. „Nem kontrollálta a meccset megfelelően. Tisztázzuk: a jobb csapat nyert, de komoly segítséget is kapott hozzá.”

„Emlékszem, milyen idegesek voltak a spanyolok a Svájc elleni vereség után, és hogy szidták a bírót. Ha megnézzük, milyen teljesítményt nyújtott a döntőben az angol játékvezető, még az is eszünkbe jut, hogy a svájciak győzelmének hatása volt a mai meccsre is” – utalt a holland kapitány Howard néhány téves ítéletére.

Amikor a brutális szabálytalanságokról kérdezték, azt mondta, a spanyolok ugyanolyan kemények voltak, mint az övéi. „A brutalitás nem a mi játékunk, mi másmilyen futballt játszunk. Egy döntőben nyilván sokkal feszültebb mindenki, de ha a torna egészét nézzük, megállapíthatjuk, egyik csapat sem jobb a másiknál, mindenki követett el sportszerűtlen szabálytalanságokat.”

Van Marwijk elhárította a vádakat, miszerint „csúnyán akart nyerni”. „Nagyon szerettünk volna gyönyörű futballal nyerni, de a világ legjobb csapata volt az ellenfelünk. Csak csúcsra járatva nyerhettünk volna, és taktikailag meg is oldottuk a feladatunkat, hiszen eltüntettük a két csapat közti különbséget, és kiegyenlített meccsé tettük a döntőt.”

„Látható volt, hogy aki gólt szerez, megnyeri a meccset. Ezek lehettünk volna mi is, ha Robben belövi a ziccereit, de ma nem sikerült betalálnia. Hogy megérdemeltük-e a döntőbe jutást, azzal nem foglalkoznék, de ha már itt voltunk, nagyon szerettünk volna nyerni. Senki nem gondolta, hogy idáig juthatunk, ezért sikernek kellene éreznünk, de még nagyon fáj, hogy elbuktuk a döntőt.”

Arjen Robben szerint a csapat büszke lehet arra, amit elért: „Nincs miért szégyenkeznünk, hosszú utat tettünk meg idáig, de a végén sajnos elbuktunk”. A döntőben kiállított John Heitinga szerint Iker Casillas jelentette a különbséget. „Megvoltak a helyzeteink, még nagyobbak is, mint a spanyoloknak, de Casillason nem tudtuk átjutni. Úgy gondolom, büntetőkkel mi nyertünk volna.”