Unalomra nem panaszkodhattunk a Samsung-kupa nézőjeként: a magyar válogatott pénteken két góllal verte Tunéziát (31-29), majd szűk vereséget szenvedett Ausztriától (25-26), végül izgalmas végjátékban múlta felül Norvégiát (31-30), így megnyerte a felkészülési tornát. Hajdu János kapitány elégedetten értékelhette az elmúlt hétvégét.

- Egy tornagyőzelem soha nem jön rosszkor, a cél azonban alighanem inkább a keret perifériáján lévő játékosok kipróbálása volt az elmúlt héten. Mik a tapasztalatai?

- Hármas céllal vágtunk neki a tatai felkészülésnek és a hétvégi tornának: egyrészt a 2005-ös junior vb-bronzérmes csapat magját akartuk kipróbálni, mint csapatszervező erőt, másrészt húsz év körüli, vagy annál is fiatalabb tehetségeket szerettünk volna megnézni versenyhelyzetben, harmadrészt a válogatott kulcsembereinek pihentetését tűztük ki célul, ez utóbbi alól csak Fazekas Nándi és Császár Gabi volt kivétel. Az eredményesség, azaz a tornagyőzelem már csak hab a tortán, aminek természetesen örülünk. Ennél azonban fontosabb, hogy kiderült: a magyar férfiválogatottban igenis lehet harminc emberrel számolni, akik közül a tíz alapember mellé bármikor bevethető húsz további játékos közül bárki. Az egykori junior-válogatott tagjai közül Nagy Kornél, Grebenár, Putics, Gulyás, Mikler bizonyították, hogy vezéregyéniségként is megállják a helyüket. Nagyon örülök ugyanakkor, hogy a most behívott fiatalok is megmutatták mindenkinek, hogy nem kell őket élcsapatokban a kispadon ültetni, hiszen a fejlődésük szempontjából a legfontosabb, hogy játékban legyenek. Ancsin, Kocsi és Lékai is bizonyította, hogy remek kézilabdázó. Emellett büszke vagyok Fazekas Nándi teljesítményére is, hiszen ő hetekig nem játszott a Bundesligában sérülés miatt, Tatára sem túl jó formában érkezett, de meccsről-meccsre jött fel, a norvégok ellen pedig parádés teljesítményt nyújtott. Ott volt a tornán klubedzője, Szead Haszanefendzsics is, és láthatta, hogy érdemes őt elengedni a válogatottba, hiszen csúcsformában megy vissza Gummersbachba.

- A személyeken túl ejtsünk szót a csapatjátékról is. A magyar válogatott hagyományosan hatos falat védekezik, ezúttal azonban – részint kényszerből is – a nyitott variációkat próbálgatta. Hogy sikerült a kísérlet?

- A több, 2-3 rétegű védekezés gyakorlása mindig nehezebb, nem is várhattuk, hogy két nap alatt összeálljon Tatán az 5-1-es vagy a 3-2-1-es formációnk, de láttam biztató jeleket, a jövőben erre is koncentrálnia kell a csapatnak, hiszen így színesedhet a taktikai repertoárja. Örömteli, hogy több játékost is ki tudtunk próbálni a nyitott védekezésben mind a vonalon, mind előretolva.

- Úgy tűnik tehát, hogy a férfi válogatott keretében valóban rendelkezésre áll harminc megfelelő játékos. A szövetség szakmai igazgatójaként és volt női szövetségi kapitányként rálátása van a női szakágra is. Ott mintha nem lenne ennyire biztató a helyzet.

- Amíg a férfiaknál harminc fős keretről beszélünk, addig a női nemzeti csapatnál húsz ember jelenti a válogatottat, kétségtelenül szűkebb a merítés. A megoldás egyértelmű: a junior válogatott alapembereinek rendszeres játéklehetőséget kellene kapniuk az NB I-ben, hiszen a leggyorsabban így tudnak fejlődni. Ha például a győri fiatalokat nézzük, akkor látjuk, hogy Kovacsics Anikó vagy Deáki Dóra keveset játszik az ETO-ban. Amikor pályára lépnek, nagy hasznára vannak klubjuknak, de a válogatott keret akkor lehet bővebb, ha ők rendszeres mérkőzés-terhelést kapnak. A fiúknál jelenleg ez nem akkora probléma, hiszen a PLER-ben, illetve részben a Dunaferrben a válogatottban most bemutatkozott játékosok rendszeres játéklehetőséghez jutnak.