- Az elnökség egyhangúlag elfogadta a világbajnokságról készített beszámolóját. Egyetért azzal utólag, hogy az elért eredmény tetszetősebb a mutatott játéknál?

- Mindenképpen. Ha a védekezést és a támadást elemezzük, akkor kijelenthetem, hogy rengeteg tartalék maradt bennünk, az elődöntős mezőnyt tekintve viszont megállapíthatjuk, irreális vágyálom volt a négy közé jutás. Büszkék lehetünk a hatodik helyre. Hősiesen küzdöttek a fiúk, Nagy Laci törött kézzel, Ilyés meg Törő pedig a lázzal dacolva lépett pályára.

- A finalistáktól, a franciáktól és a házigazda horvátoktól egyaránt 27-22-re kaptunk ki, a másik ágról, őket elkerülve, lett volna esélyünk az elődöntőre?

- Az egyik ágon kiemelkedett a fent említett kettős, a másikon sokkal sűrűbb volt a mezőny. Lehetséges, hogy onnan bejutottunk volna az elődöntőbe, de arra ugyanúgy meglett volna az esély, hogy a legjobb nyolc helyezett közé sem kerülünk. Most már felesleges ezen polemizálni.

- A február 8-i veszprémi tragédia előtt és után is nyilatkozta, hogy a román válogatottban a helyét csak kereső, de nem igazán találó Marian Cozmára számított volna.

- A világbajnokság eszéki csoportkörében a magyar és a román válogatott ugyanott lakott, ugyanott edzett és játszotta meccseit. A Hotel Osijekben reggelinél, ebédnél, vacsoránál gyakran összefutottam Mariannal. Csóválta a fejét, hogy közel sem játszik annyit, amennyit szeretne. Azt mondtam neki, ne csüggedjen, ha egyszer magyar mezre váltja a románt, tízszer ennyi játéklehetőséget kap majd nálunk. Három évnek el kellett volna telnie ahhoz, hogy egyik nemzeti csapatról a másikra váltson. Így vagy úgy, de a londoni játékokon már ott lehetett volna a magyarokkal. Egy ilyen kaliberű beállónak a világ bármely válogatottjában helye van!

- Átélt korábban hasonló drámát? Veszítette már el játékosát?

- Sajnos igen. Háromszor is. Fekete Jánost, Király Attilát és Németh Zoltánt sose feledem el. Szörnyű tragédia mindnyájuk elvesztése. Az ilyen sajnálatos eseteket nem lehet elfeledni, feldolgozni is nagyon hosszú folyamat.

- A történtek után az MKB Veszprém hogyan győzhette le a Leónt és a Montpelliert is a Bajnokok Ligájában?

- Talán erről inkább egy pszichológust vagy egy pszichiátert kellene megkérdeni. Cozmáért küzdöttek és nyertek. Egy idő után már nem lesz hatással a teljesítményükre a társ tragikus elvesztése, de az biztos, hogy még hetekig, hónapokig minden egyes pillanatban velük lesz. Még nem gyógyultak be a sebek.

- A válogatottra visszatérve, már előretekintve, ki lesz a szövetségi kapitány a jövő januári Európa-bajnokságon?

- Azért az még odébb lesz, előbb ki kell harcolni a részvételt.

- Illene kijutni. Van még négy selejtező, karnyújtásnyira van a kvalifikáció.

- Ha a négy mérkőzésből a két hazait hozzuk, akkor az idegenbeli fellépésektől függetlenül odaérhetünk. De félreértés ne essék, a vendégjátékokra is ugyanúgy odatesszük majd magunkat. És akkor 2010 januárjában a magyar férfi kézilabda-válogatott utazhat Ausztriába.

- Hajdu János irányításával, vagy akkor már valaki más ül a padon?

- 2009. június 30-ig, az Eb-selejtezők végéig szól a szövetségi kapitányi megbízatásom. Hogy mi lesz utána, azt még nem tudom. Sok-sok érv és ellenérv van.

- Az is benne van a pakliban, hogy megkapja a bizalmat a folytatásra, és mégis visszautasítja az ajánlatot?

- Az is. Nyilván nem az a kérdés, hogy vállalom-e a 2010-es Európa-bajnokságig, hanem az, hogy a 2012-es olimpiáig számíthatnak-e rám, ha velem képzelik el a jövőt. Lesz hamarosan egy tisztújító közgyűlés, ki tudja, az új összetételű elnökségnek kellek vagy nem. Másik fontos tényező, hogy össze lehet-e egyeztetni egyáltalán a szakmai igazgatói és a szövetségi kapitányi teendőket. Ne felejtsük el, a női után a férfiválogatottnál is egyik napról a másikra kerültem a frontvonalra. Kész tényként kezelte mindenki, hogy Mocsai Lajos lesz a szakvezető, aztán az utolsó pillanatban visszamondta. Huszonnégy órám volt dönteni, se több, se kevesebb. Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy elvállaltam. Nyilván vannak jelöltek arra az esetre is, ha nem Hajdu János neve lesz majd írva a „head coach” rubrikába.

- Matics? Csoknyai? Éles?

- Vladan Matics tud valamit a szakmáról, nem véletlenül csinált bajnok és kupagyőztes csapatot a Pick Szegedből. Csoknyai István is a legjobbaktól tanulta az edzősködés csínját-bínját. Veszprémben Zdravko Zovko és Mocsai Lajos jobbkezeként teljes rálátása volt és van mindenre. És hogy mi lesz? Egy másik NB I-es csapat vezetőedzőjeként teljesedhetne ki. Mindkettejüket alkalmasnak találom egyébként a posztra. Éles Józsefről nem tudok érdemben nyilatkozni, kiváló játékos volt, edzői kvalitásait azonban nem ismerem. Gyöngyösön felel a szakmai munkáért, halad felfelé a szakmai ranglétrán.

By: Gyöngyösi Balázs