Eredmény alakulása: 5. p.: 2-1, 10. p.: 6-3, 15. p.: 8-7, 20. p.: 10-10, 25. p.: 11-14, 35. p.: 14-19, 40. p.:45. p.: 20-22, 50. p.: 24-25, 55. p.: 26-28 17-21,

Már órákkal az eszéki román-magyar előtt szenzációs volt a hangulat a sportcsarnok melletti mobilkocsmában, a csapolt sört szürcsölő magyar nemzeti trikolórba öltözött hívek minden további nélkül összeálltak egy közös fénykép erejéig fotósunk kedvéért. Egytől egyig biztos magyar sikerre számítottak.

Hamarosan kiderült, hogy nemcsak az arénán kívül, hanem azon belül is rátettek egy lapáttal a magyar szurkolók: már a játékosok bemutatásakor omladoztak a falak az üdvrivalgástól. Villámrajtról szó sem volt, de azért egészen tűrhetően kezdtünk: egy-egy kihagyott hétméteres után előbb Iváncsik Tamás, majd Nagy László villant.

Az eredményjelző megilletődötten reagált csapatkapitányunk hatalmas átlövés-góljára: Románia-Magyarország 1-1 a táblán, 0-2 helyett. Aztán kisvártatva korrigálták a hibát. Innentől kezdve a 18. percig tartott a lendület, ekkor átvették a vezetést délkeleti szomszédaink Leurentiu Mihai Toma révén.

Ilyés Ferenc és Császár Gábor gyors egymásutánban késztette megadásra Ionut Rudi Stanescut, a román kapus a folytatásban mágnesként vonzotta a labdát. Nem úgy a túloldalon Puljezevics Nenad, aki egy hetes és két ziccer hárításával nyitott, utána viszont legtöbbször csak a hálóból visszafelé vágódva találkozott a játékszerrel.

Féltávnál 16-13-ra vezettek a leginkább betörésekkel és átlövésekkel operáló románok, fel volt tehát adva a lecke Hajdu János tanítványainak. A szünetben szomorú magyar arcokból volt elég, de elkeseredettből egy sem. Bizakodtunk, lent a pályán, fent a lelátón, mindannyian. Erre a fordulás után jött a feketeleves.

Az alattomosság határát eleinte súroló, később gátlástalanul átlépő románok kőkeményen védekeztek, támadásban pedig könyörtelenül kihasználták lehetőségeit, így percek alatt elhúztak, nem kevesebb, mint hat góllal. Amikor már-már veszett fejsze nyele akciónak tűnt a fordítás, Nagy László elkezdte hergelni önmagát, társait és a szurkolókat. A barcelonai vezérrel az élen csakhamar újra lőtávon belül volt a magyar válogatott.

A páratlan atmoszféra és a felfokozott indulatok egy olimpiai döntő szintjére emelték a világbajnoki csoportmeccset, a 47. percben pedig elérkezett a várva várt fordulat. Az FC Barcelona és az MKB Veszprém egy-egy klasszisa kellett hozzá: Putics Barna beverte a büntetőt, Iváncsik Tamás pedig a szélről köszönt be jó szokását megtartva. Az égszínkék mezes románok azonban nem adták fel, a hallatlan izgalmak miatt infarktus-közeli állapotban téblábolt az oldalvonal mellett a két stratéga.

Újságíró legyen a talpán, aki laptopja mögé bújva képes néma csendben nyomon követni az eseményeket, lélektani krimiket meghazudtoló izgalmak következtek. A végjátékban már minden a magyarok szája íze szerint alakult: a remeklő magyar fal mögött Puljezevics több bravúrt is bemutatott, hálója gyakorlatilag bevehetetlen volt, a korábban rakoncátlankodó eredményjelző szerkezetet pedig 30-27 díszítette. Ehhez persze szükség volt Puljezevics bravúrja is, a hálóőr a végén újra elkapta a fonalat.

Egy szurkolói rigmus pedig frappánsan keretbe foglalta a fantasztikus csatát: "Itthon vagyunk, itthon vagyunk!". És tényleg. Az ausztrálok elleni lötyögés után románveréssel laktuk be Eszéket. Következik hétfőn Szlovákia.