A vb-rendezés lázában agyukra ment a horvátoknak a megfelelési kényszer. Az eszéki sportcsarnokhoz érkezve az anabolikus szteroidokon nevelkedett jelzőtrikós csodabogarak hallani sem akartak arról, hogy a létesítmény melletti, koradélután még üresen tátongó parkolóban hagyjuk az autónkat.

Ehelyett helyhatósági utasításra egy kilométerrel odébb, egy bevásárlóközpontnál álltunk meg, hogy aztán egy taxissá avanzsáló készséges járőr csillogó-villogó rendőrautón szállítson minket vissza a torna rajtjára éppen csak elkészülő, amúgy impozáns csarnokhoz. Ki érti ezt? Na, mindegy!

Bosszankodni azonban így sem volt okunk, hiszen a magyar válogatott lendületes, könnyed játéka csakhamar elfeledtette velünk a felemás fogadtatást. Ausztrália ellen persze vény nélkül kapható orvosság a gólgála. Szélről, átlövésből, gyors leindításból: minden út az auszik kapujába vezetett.

A tetőtől talpig piros-fehér-zöldben pompázó szurkolók nem is voltak hálátlanok, menetrendszerű hangrobajjal köszöntötték a szebbnél szebb találatokat. A zászlókon lévő felirat tanulsága szerint érkeztek drukkerek Mohácsról, Balatonlelléről, Törökszentmiklósról, Kokadról. Sőt, még Skalafalváról is.

A fantázianév természetesen Hajdu János szövetségi kapitány elődjének, Skaliczki Lászlónak szólt. Szülőhelyére, a Békéscsaba melletti nagyközségre, Újkígyósra utal. Nem felejtették el.

A félidőben 20-8 volt ide, az Iváncsik-család nem kevesebb, mint tizenkét góllal vette ki a részét a látványos előadásból.

Tamás hét kísérletből hétszer volt eredményes, Gergő hat próbálkozásból ötször talált be. Harmincpercnyi játék után elégedetten bólogattunk, miközben a kilencvenes évek tánczenei remekei bömböltek a hangfalakból.

A térfélcsere után egy meglepő húzással hívta fel magára a figyelmet Morten Fjeldstad, az ausztrálok kapitánya: támadásban a kapust lehozva rendre plusz egy mezőnyjátékost vetett be.

Az így kreált fór azonban vajmi keveset ért, a Fazekas Nándort szünet után váltó Puljezevics Nenad kitartó a hálónkat, ritka látogató volt arrafelé a labda. Ha el is jutottak lövésig az óceániak, többnyire elpuskázták lehetőségeiket. Nem úgy a magyarok, akik a második játékrészben is fickándoztak.

Ahogy azt vártuk, szakadéknyi különbség alakult ki a két együttes között a hajrára, a vb-csoportmeccs ebben a stádiumban leginkább egy szimpla felkészülési találkozóra emlékeztetett.

Vagy még arra sem, a vége 41-17 lett, a showelemektől sem mentes bemutató jutalma két pont, a srácok önbizalmának mindenképpen jót tett azért ez a diadal. Vasárnap a románok ellen ennél nehezebb dolgunk lesz.