Magyarország sportszerető lakosságának csupán egyetlen kérdés járt az eszében: vajon melyik arcát mutatja meg ma nekünk női kézilabda-válogatottunk, a lányok szombaton szenvedni, adj Isten, brillírozni fognak?

Mindkét oldaláról megismertük már csapatunkat a torna folyamán, igen ám, csakhogy most az a Korea volt az ellenfél a harmadik helyért megvívandó összecsapáson, amely ellen nem sok babér termett az elmúlt időszakban.

Ne is szaladjunk annyira messzire az időben, néhány nappal ezelőtt éppen az ázsiaiak ellen játszhattuk utolsó csoportmeccsünket és hát megizzadt a tenyér, amikor a 33-22-es megalázó vereségre terelődött gondolatunk.

Aztán leült az ember álmos szemekkel a közvetítés elé, a párás-fátyolos tekintet azonban pillanatok alatt tovatűnt. Magyarország úgy kezdett, mint egy álom, és nem, nem aludtunk már ilyenkor.

A hetedik percben már 6-2-re vezettünk, a koreai szakvezető ekkor időt kért, hogy orvosolja a nem várt rövidzárlatot. Sajnos a tréner remek ütemben nyúlt bele a mérkőzésbe: négy borzasztó perc következett, míg az ellenfél zsinórban öttel szórt meg minket, addig nekünk egyszer sem sikerült betalálnunk (7-6).

Természetesen Hajdu János is kikérte az időt - és ez is bejött! A félidő felénél kiegyenlítettünk, a 23. percben pedig egy 4-0-ás roham végén a játékrész legjobbja, Ferling Bernadett átlövésgóljával már mi vezettünk (11-12).

Szenzációs napot fogott ki Pálinger, Borbás, és Görbicz, a szurkoló csodálkozott és örült, ezt az egy gólt a szünetig még eggyel megtoldották lányaink és a szünetre megérdemelt vezetéssel a zsebükben vonulhattak pihenni (13-15).

A második felvonásban aztán folyamatosan jöttek ránk a koreaiak, a 32. percben 15-15-nél zárkóztak fel mellénk. Fej-fej mellett haladtunk, de csak a 43. percben szerzett először vezetést az ellen (21-20).

Többször is egyenlítettünk, az 53. percben Pigniczki góljával lett ismét egál (27-27). Ezt sajnos azért érdemes megemlíteni, mert tulajdonképpen ekkor volt utoljára esélyünk a bronzérem megszerzésére.

Még leírni is szörnyű, hat perc, hat gól, hathatós bírói segédlettel, 33-27 oda. Az orosz kettős szó szerint kifújta a kezünkből az érmet, a végjátékban sorozatosan állították ki a mieinket, a biztonság kedvéért hétméteresekkel keserítették meg az életünket.

Az ázsiaiak botrányos hajrájuknak köszönhetően ledaráltak minket, Tóth Tímea sírva dobta utolsó, huszonnyolcadik gólunkat, de ez már nem osztott, nem szorzott.

A magyar válogatott ezen a reggelen nem érdemelt vereséget, pláne nem ilyen arányban, a sportdiplomácia - a koreaiak visszavonták a norvégok szerintük időn túli győztes gólja miatti óvásukat - pedig ezúttal sem a magyaroknak kedvezett.