A 2007-es versenyszezonban világ- és Európa-bajnok Horváth Viktor és az olimpiai ezüstérmes, háromszoros egyéni vb-győztes Balogh Gábor sem állt rajthoz a június 19-21-i országos bajnokságon, illetve a július 7-14-i moszkvai Eb-n. Az orosz fővárosban Kasza Róbert és Tibolya Péter képviselte a magyar színeket. Horváth és Balogh a május 29. és június 2. közti budapesti vb-n járt utoljára „éles bevetésen”.

Az idegbecsípődés után lábadozó Horváth a magyar főváros viadalát izomrostszakadás miatt ezüstérmes pozícióból volt kénytelen feladni a zárószám, a futás közben. Balogh pedig – mit szépítsük – csalódást okozott, csupán 23. lett.

Csütörtök kora reggel kettejük közül Horváth Viktor volt a frissebb és a higgadtabb a pekingi lőtéren, 187 körrel 1180 pontot gyűjtött, így az igen előkelő, negyedik helyről várta a vívást. Balogh jóval gyatrább rajt után lépett a pástra. Mindössze 179 körig jutott, ez pedig 1084 pontot ért és a huszadik helyhez volt elég. Azaz a mezőny második felében rekedt.

De volt még bőven lehetősége javítani. Úgy festett, Sydney ezüstérmese él is az eséllyel. A „házi rangadót”, a magyar asszót elbukta, majd a soron következő háromból újabb kettőt. Ezt követően azonban elkapta a gépszíj, a tusa középszakaszában egy nyolccsörtés sorozattal vétette magát észre. Állt már 17/10-es tusaránnyal is, ezzel pedig feljött az ötödik helyre.

A remélt folytatás azonban elmaradt, Balogh Gábor hullámvölgybe került. 18/15-tel hétrészvevős holtversenyben kilencedik volt a hajrához közeledve, végül 19/16-tal 10. lett. Baloghgal ellentétben Horváth Viktornak sem pozitív, sem negatív szériája nem volt, hol ő szúrt, hol pedig őt szúrták meg, gyakorlatilag felváltva. 16/16-tal állt az utolsó három asszó előtt, ezeket viszont kivétel nélkül elbukta, így 16/19-cel a 21. pozícióban zárta a számot.

„Horváth jól lőtt, Balogh jól vívott, de ez összességében kevés, sokra nem elég – nyilatkozta az MR1 Kossuth Rádiónak a versenyt a helyszínen megtekintő dr. Török Ferenc kétszeres olimpiai bajnok öttusázó (1964, egyéni, 1968, csapat). - A lovaglás lesz a perdöntő, ott minden kiderül. Hullhatnak a rudak, előrébb lehet kerülni.”

„Elfogadható lövészetet eredményesebb vívásnak kellett volna követnie – jegyezte meg Móna István, aki 1968-ban Balczó Andrással és Török Ferenccel alkotta az aranyérmes csapatot Mexikóvárosban. – A mieink legfőbb riválisai a fizikai számokban jóval erősebbek. Nincs mese, aki olimpiát akar nyerni, annak vívást kell nyerni. Ennyi a lényeg.”