A rossz főpróba után már tétmeccs várt a magyar válogatottra, a peking olimpián Svédország várt először Hajdu János együttesére.

A magyar csapat örülhetett, hiszen Görbicz Anita tudta vállalni a játékot, és természetesen a szövetségi kapitány be is állította a klasszist.

Az első percekben jól kezdett a magyar csapat, a svédek viszont kicsit dekoncentráltak voltak, többször elejtették a labdát. Ezekből a labdavesztésekből rendre jól indult a magyar csapat, és elsősorban Vérten Orsolya révén a befejezésekkel sem volt hiba.

A magyar balszélső egyébként az első félidőben Pálinger Katalin mellett a legjobb magyar volt, szinte nem tudott hibázni, hat gólt szerzett a nagyszünetig.

Az első húsz percben remeklő magyar csapat az utolsó tíz percben kissé szétesett, és a hatalmas lövéseket megeresztő Linnea Torstensson vezérletével a svédek feljöttek, és hiába kért időt a kapitány, a szünetre az előny egy gólra olvadt.

A második félidőben Kovacsicz Mónikát egy ütközés után le kellett cserélni, de a szélső sokáig nem pihenhetett, hiszen a helyette beálló Bódi Bernadett a kiállítás sorsára jutott. A magyar csapat azonban kivédekezte a kettős emberhátrányt (előtte már Tóth is kiszállt), sőt, Görbicz egy remek lövésből háromra növelte a magyar csapat előnyét.

A folytatásban a lett bírók ítéletei nem nekünk kedveztek, ennek köszönhetően a svédek újra fel tudtak zárkózni egy gólra. Szerencsére az egyenlítő gólt nem tudták megszerezni, de végig ott loholtak a magyar csapat nyomában.

Az utolsó tíz percre összeszedte magát a magyar csapat, és hosszú idő után újra négy góllal vezetett. Még az is belefért, hogy Görbicz egy hetest kihagyjon. A magyar irányító azonban utána már jól dobta a büntetőket, kétszer is bevette Grundström kapuját.

A végén hiába kerültek a svédek kettős emberelőnybe is, nem tudtak a lehetőséggel élni, igaz, ehhez kellett Pálinger is, aki megbabonázta Wiel Fredent, több lövését is hárította. A magyar csapat végül 30-24-re győzött a nyitányon.