– A fellépések mellett nehéz lehet megoldani a tanulást. Mik a terveid, jelentkeztél valahova tovább tanulni?

– Halasztottam egy félévet, ami az én sulimban egynek számít. Most szeptembertől visszamentem, és decemberre gyorsítottan be is fejezem a 12. osztályt. Az eredményeim elég jók, négyes tanuló vagyok a matematikajegyemet leszámítva. Olyan 6-7 éves korom óta énekelek már, nem tudnám elképzelni nélküle az életemet. Magát az énektanulást az általános iskolában kezdtem meg, öt évig szolfézsra jártam és emellett zongorázni tanultam. Az általános iskolában szavalóversenyeken is részt vettem, és mivel a színészkedés is érdekelt, tagja lettem egy színjátszó körnek. Ezt szeretném még hasznosítani a későbbiekben.



– Hogyan tudod egyeztetni az éneklést a tanulással és a magánéleteddel?

– Ez elég nehéz. Mindhárom fontos. Egy héten három napot járok suliba, hétvégén fellépek, a fennmaradó idő jut barátokra, kikapcsolódásra.


– Belegondoltál már abba, hogy mi lesz később? Az énekesi hivatást választottad végleg?

– Sokat gondolkodtam már ezen. Nagyon szeretek énekelni, és bízom abban, hogy életem végéig ezt csinálhatom. De ez még nem kibúvó az iskolai kötelezettségek alól. Érdekel a színház, és még nagyon sok minden. Még van időm dönteni, hogy merre induljak.


– Akkor a színészet felé kacsingatsz?


– Igazából tényleg sok minden érdekel. Imádom a musicaleket, szívesen szerepelnék valamiben. Ezért valószínűnek tartom, hogy valamilyen stúdióba megyek tovább, ahol ezt tanulhatom.

Lola kedvencei: Film: Harry Potter, Shrek 1–2., Skarlát betű, Leon, a profi Színész: Gary Oldman, Antonio Banderas Színésznő: Natalie Portman, Emma Thompson Énekes: Ákos, Robbie Williams Énekesnő: Mariah Carey, Madonna, Cserháti Zsuzsa Együttes: Sum 41, Good Charlotte, Guns N’ Roses, Maroon 5 Könyv: Harry Potter megszállottan Étel: gírosz Hobbi: karkötőkészítés, olvasás

– És az idő múlása miatt a hamvas tinisztárból ma már egy igazi nő köszönti a rajongókat a színpadról. A korod változtat a zenei stílusodon?


– Folyamatosan változom. Nagyon sokféle zenét meghallgatok, ahogy növök, úgy változik a zeném is. Tudom, hogy milyen dalokat szeretnék, és Rakonczai Viktorral, a produceremmel különösen jól megértjük egymást. Úgy gondolom, szerencsés vagyok, mert a dalaim abszolút rólam szólnak. Major Eszter nagyon sok szöveget írt az albumra, és nagyon eltalálta, hogy mit szeretnék. Életemben először 1995-ben Lengyelországban álltam színpadon, egy nemzetközi gyermekfesztiválon, ahol második helyezést értem el. Ha megkérdezik, melyik az eddigi legemlékezetesebb pillanata a pályafutásomnak, persze nehéz válaszolni, de talán 1998-ban volt, amikor 50 ezer ember előtt, az akkori Népstadionban énekelhettem a Himnuszt az atlétikai Európa-bajnokságon. Óriási élmény volt!


– Gondolom, a rajongók állandóan írnak, keresnek, követnek. Hogy viseled ezt a fajta szeretetet?

– Furcsa érzés. A mai napig meglepődöm rajta. Amikor egy fellépés után megrohan a közönség, és sikítoznak vagy a ruhám tépik, akkor arra kell gondolni, hogy nem akarnak semmi rosszat, csak szeretetből csinálják. Igyekszem nagyon sokat dedikálni, és a szívem szakad meg, ha valakinek, aki nagyon szeretne, nem tudok adni. Ilyenkor szoktam mondani, hogy írjanak az autogramcímemre, és akkor küldök.


– A népszerűség mennyire alakította át a baráti körödet?

– Mondhatom azt, hogy kegyetlenül átalakította. Nagyon sokan eltűntek mellőlem, de az igazán értékesek megmaradtak, sőt meg is erősödtek. Persze lettek új ismerőseim is.


– Nemrég ünnepelted 19. születésnapodat. Milyen volt a meglepetéspartid a VIVA Interaktív élő adásában?


– Furán éreztem magam, mert nem számítottam meglepire. Kisó, a műsorvezető teljesen általános dolgokat kérdezett, sőt úgy tett, mint aki nem is tudja, hogy szülinapom van. Ezek után nagyon meglepődtem. Az aranylemeznek is nagyon örültem. Manapság ki kap 19. születésnapjára egy aranylemezt? Még el se játszottam a gondolattal…


– Kivel a legjobb a viszonyod a hazai zenei életben?


– Nehezen születnek őszinte barátságok, de a Groovehouse-zal és Gabival nagyon jóban vagyunk. Egyébként nem érzem szükségét annak, hogy csak szakmabeli barátaim legyenek. Az a lényeg, hogy megvannak azok az emberek, akikre számíthatok. Szakmai szemmel nézve nagyon szeretem a musicalszínészeket. Tunyogi Bernadett a kedvencem, azóta, mióta nagyjából 12 évesen láttam a Valahol Európában című darabban. Csodálatos hangja van, nemrég láttam a Jekyll és Hyde-ban, és utána még sokáig a hatása alatt voltam.


– Gondolom, a rajongók állandóan írnak, keresnek, követnek. Hogy viseled ezt a fajta szeretetet?


– Amikor egy fellépés után megrohan a közönség, és sikítoznak vagy a ruhám tépik, akkor arra kell gondolni, hogy nem akarnak semmi rosszat, csak szeretetből csinálják. Igyekszem nagyon sokat dedikálni, és a szívem szakad meg, ha valakinek, aki nagyon szeretne, nem tudok adni. Ilyenkor szoktam mondani, hogy írjanak az autogramcímemre, és akkor küldök.


– Mi számodra a legfontosabb érték?

– A család.


– És a családod hogy viszonyul ahhoz, hogy egyre elismertebb vagy a szakmában?

– Ugyanúgy viselkednek velem, mint régen. Igazán a földön járó emberek, rengeteget segítenek nekem. Kevesen tudják, hogy az én szüleim elváltak. Apukám nevelt fel a nagyszüleimmel együtt, és fontosnak tartja, hogy „legyen belőlem valaki”. A nővéremből tanár lett, én is szeretnék majd diplomát, mert ez a minimum, amivel tartozom az apukámnak. Tudom, hogy akkor nyugodna meg igazán a jövőmet illetően.

Fontos évszak Úgy tűnik, a fiatal énekesnőnek, Lolának fontos évszak a nyár: első maxilemeze 2005 augusztusában jelent meg Álomtánc címmel. Míg tavaly nyáron az év felfedezettje volt, idén az év énekesnőjének járó díjat vehette át a rangos zenei versenyen, a VIVA Cometen.